Három hét és két nap múlva férjhez megyek. Nem lesz nagy felhajtás, anyu, tesó és a nagyi jön az én részemről. Így utólag belegondolva jobb lett volna két tanúval túlesni a papírmunkán.
Tesóval már első nap összevesztem, mert képes voltam azt mondani, hogy "nagyon szépen köszönöm a felajánlott fotós ismerőst, de nem szeretnénk fotóst". Rámcsapta a telefont. Aztán beszéltem anyuval is, hogy találtam egy szép ezüst ruhát. Ő ekkor akarta lerakni, mert mi az, hogy nem akarok fehéret bérelni. A csúcs azonban nagyi volt, szintén telefonban:
- Arra gondoltam, hogy mégis csak meg kellene hívnod az apádat.
- De nagyi, minden egyes alkalommal, amikor találkoztok, felidegesít, évek óta megkeseríti az életed. Engem ott bánt, ahol tud. Ezt most komolyan gondolod?
- Úgyse menne el. Csak hívd meg.
- Ha úgyse jönne el, akkor minek?
- Akkor csak szólj neki róla.
- Nagyi, akkor én most leteszem a telefont.
A tanú valószínűleg nem akar mindent jobban tudni helyettem. Azaz akart volna.
Utolsó kommentek