Hétvégén átrágtam magam Susan Forward Mérgező szülők c. könyvén. Az elhatározás már megvan, a megvalósítás még nem tökéletes.
Ma beszélnem kellet az apámmal. A szitu:
- Miért nem....?
- Mert....
- Ne beszélj velem ilyen hepciáskodva, én sem beszélek így veled!
- Nem hepciáskodom...
Ahogy történnie kellett volna:
- Miért nem...?
- Mert...
- Ne beszélj velem ilyen hepciáskodva, én sem beszélek így veled!
- Azt, hogy hogy beszélek, nekem van csak jogom eldönteni. Ha akarok, kiabálok, ha akarok, suttogok, ha akarok, hepciáskodok. Felnőtt ember vagyok, én döntöm el, hogy beszélek.
A szitu:
- Hogy gondoltad, hogy elmondítod a bőröndöt? Ha eldől és a benne lévő poharak eltörnek, talán te fogod megfizetni?
- Nem.
Ahogy történnie kellett volna:
- Hogy gondoltad, hogy elmozdítod a bőröndöt? Ha eldől és a benne lévő poharak eltörnek, talán te fogod megfizetni?
- Nem dőlt el a bőrönd, nem törtek el a poharak. Ezért erről kár beszélni.
Sokkal nehezebb átgondoltan, nem dühből, csípőből reagálni, mint elsőre gondoltam.
Utolsó kommentek